Június végi programunkon ismét egy mindnyájunk életét érintő kérdéssel foglalkoztunk.
A rengeteg munka, feszültség, határidő és valamennyi frusztráló tényező nyomasztó felhőként nehezedik ránk a hétköznapok rohanásában, a túlélési hajszában. Mi motivál? Mi hajt? Vágyból vagy élvezetből tesszük, amit teszünk? Talán csak a görcsös akarás, a kényszerítő muszáj visz előre?
Ha hátra tudnánk lépni egyet, és képesek lennénk görcsök nélkül dolgozni és belső szabadsággal viszonyulni az élethez, akkor az magasfeszültség alatt is élhető lenne, sőt kiteljesedéshez vezetne.
Mindannyiunknak van személyes története, mindenki tartozik valakihez, éppen ezért fontos felismernünk, hogy a belső szabadságunk egyenlő a békességgel. A békesség utáni vágy pedig nemcsak egy egyetemes emberi cél, hanem személyes életprogram is.